A fesztivál jeleket küld a világnak Nyomtatás
Normal 0 21

Tiborszky Péter a kecskeméti animációs filmfesztivál állandó résztvevője. Az utóbbi évtizedben tolmácsként segítette a munkát, de 1985-ben még mint az ASIFA főtitkára vett részt a fesztivál szervezésében. A filmhez való kötődése pedig még régebbi keletű: 1976 és 79 között a Hungarofilmnél dolgozott, majd 1979-ben került a Pannónia Filmstúdióhoz, ahol nemzetközi kulturális titkár lett. A rajzfilmstúdióban végzett munka mellett számos külföldi film magyar feliratát és szinkronváltozatát készítette el, és angol nyelvi lektorként is dolgozott a Pannónia szinkronstúdiója részére. Az ASIFA munkájában előbb titkárként vett részt, majd 1982 és 85 között ő volt a szervezet főtitkára.

Ma már elsősorban konferenciatolmácsként és fordítóként dolgozik, az EU Egyesített Tolmácsszolgálatának (SCIC) tagja, így ideje nagy részét Brüsszelben tölti. A fesztivál idejére azonban mindig teremt annyi szabadságot magának, hogy Kecskemétre utazzon.

 

- Hogyan emlékszik vissza a fesztivál kezdeti éveire?

 

- Akkoriban sok minden egyszerűbbnek tűnt, de nagyon jónak tartottam az ötletet, hogy ennek a műfajnak is legyen egy seregszemléje, ráadásul ne Budapesten, hanem vidéken. A körülmények puritánabbak voltak, viszont sok mindenki megjelent azok közül, akik azóta már nem lehetnek velünk. Az egymást követő fesztiválok szerintem egy folyamatos, felfelé mutató ívet rajzolnak ki: minden alkalom egy picivel jobb, „profibb” volt, mint a korábbi, de a rendezvény nem vált személytelenné – továbbra is nagyon sok múlik a személyes áldozatvállaláson, elkötelezettségen annak ellenére, hogy tökéletesedett a technika, csiszolódtak a szervezési megoldások. Én mindig örömmel jövök, számomra a fesztivál nem munka, hanem kikapcsolódás, múltidézés, lehetőség a régi barátságok felelevenítésére.

 

- 1985 óta kíséri figyelemmel a hazai és nemzetközi animációs szakmát. Ráadásul abban a sajátos helyzetben van, hogy múltja miatt abszolút bennfentes, minden szót pontosan ért – a szó szoros és átvitt értelmében is -, ugyanakkor mai, brüsszeli munkája miatt már kellő távolságból tudja szemlélni a folyamatokat. Ez a fesztivál mennyiben reprezentálja a magyar és külföldi animációt?

 

Ez a fesztivál tudatosan csak egy szegmenst mutat be, azt viszont jó szintű válogatás előzi meg. A hazai szakma számára gyakorlatilag ez az egyetlen fórum, ahol a stúdiók és az alkotók a nyilvánosság elé léphetnek – ez szerintem rendkívül fontos. A nemzetközi termésből is jól válogat a fesztivál – akit érdekel, annak nagyon hasznos és informatív anyagok megtekintésére van lehetősége, és úgy gondolom, hogy ez a szakmabelieknek és a „külsősöknek” egyaránt fontos és érdekes. A fesztivál szerepét és jelentőségét abban látom, hogy megtermékenyít, célt és értelmet ad az alkotói munka számára. A kiosztott díjaknak mára komoly presztizse lett. A fesztivál egyfajta gyűjtőlencseként is működik, mert egyrészt egy helyre gyűjti azokat az alkotókat, akik sokszor nagyon távol vannak egymástól, másrészt egy pár napra fókuszba állítja és megvillantja azokat az alkotásokat, amelyek nélküle talán soha nem kerülnének a hazai közönség szeme elé. A másik oldalon viszont kisugároz, jeleket ad a világ felé arról, hogy idehaza mi történt, mit alkottak a magyarok.
És van egy másik fontos szerepe is: ráébreszti az embereket, hogy ilyen eseményt vidéken is lehet rendezni. Ezzel bekapcsolja Kecskemét és a környék turisztikai attrakcióit, forgalmat generál a szállodákban meg az éttermekben, lehetőséget ad a kecskeméti családoknak arra, hogy a főtéren esténként együtt legyenek. Olyan esemény ez, amire okkal lehetnek büszkék a kecskemétiek. Örülök, hogy 1985 óta részese lehetek ennek a fesztiválnak.